Első napjaim egyikét töltöttem Johannesburgban. Egyik nap kisétáltam az utca végébe, ahol laktam, és azon gondolkoztam, hogy a mögöttem lévő gyorsbüfében vegyek-e csirke szárnyat ebédre, vagy menjek át a kétszer három sávos út túloldalára, az autós büfébe ebédért.
Tanácstalanságomban egy 6 év körüli kisfiú "zavart meg", aki iskolatáskával a hátán, mosolyogva megfogta a kezem, és igen figyelmesen áthúzott magával az utca túloldalára. Rám mosolygott és azt mondta angolul:
- Szívesen segítek neked átjönni az úttesten máskor is. De ha egyedül leszel, csak nézd a lámpát, és amikor zöldre vált, akkor indulj el. És amíg a piros villog, addig biztonságban vagy.